2013. március 29., péntek

Gondolatébresztő folyt.köv.

Épp tegnap dühöngtem a trendekről és a többiről az előző bejegyzésben, erre ma találok egy édes kis cikket egy gyerkőcről aki levelezni szeretne!
http://www.nlcafe.hu/eletmod/20130328/levelezes-keziras/

Kicsit nosztalgiáztam is, eszembe jutottak kisiskolás éveim, amikor a barátnőimmel napi szinten leveleztünk, voltak külföldi levelezőtársaim is. Emlékszem még azokra az időkre amikor nagy boldogság volt meglátni a postást az utca elején, bízni, hogy jön a levél a Fiútól!

Én mostanában csak a közüzemű társaságokkal levelezek! Bár egy jó éve, mikor Vendel úgy 2 éves múlhatott írtunk egy levelet a nagymamiéknak, akik távolabb élnek tőlünk. Vendel rajzolt, én meg leírtam az üzenetet. Nagy öröm volt neki, aztán elvittük a postára, ő ragasztott rá bélyeget. Vártuk a választ, de telefonon jött.

Nem gondolom azt, hogy ez a  mindennapjaink részét fogja képezni, de néha jó kiszakadni a technika nyújtotta lehetőségek közül, és visszamenni kicsit az időbe. Azért én is örülnék neki, ha kisiskolásként a gyerekemnek ilyen vágyai lennének! Azt hiszem a szülei tudhattak valamit! :)

2013. március 28., csütörtök

Gondolatébresztőnek!

A minap egy cikk és egy erről való beszélgetés kapcsán gondolkodtam el a következőkön:

  • Milyen ma, 2013-ban gyermeket nevelni?
  • Jót teszek-e gyermekeimnek azzal, ha szembe merek szállni  a trendeknek?
  • Jó e az nekem, ha kicsit más vagyok?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések kavarogtak bennem. És azt gondolom, hogy bizony ma szülőnek lenni, nem egy könnyű feladat. Ha végignézünk a történelmünkön, mondhatjuk, hogy sose volt könnyű: háborúk, forradalmak, stb mindig nehezítették az életet.De ma, amikor nincsenek (a szó szoros értelmében vett) háborúk, sokkal nehezebb. Az emberek elidegenednek egymástól, hagyjuk, hogy kívülről irányítsák az életünket, megmondják mit hogy tegyél, ha nem így teszed ejnye-bejnye! Sok minden árad felénk, amiből nehéz kiszűrni az értéket, azt ami nekünk jó.Mintha lepel lenne  a szemünk előtt, és nem tudjuk észre venni azt, ami jó, ami tartalmas, ami érték!

Ahhoz, hogy a trendekkel (akár gyereknevelés, akár étkezés, akár életvitel) jó e szembe szállni, azt gondolom mindenkinek magának kell mérlegelni. Nekem jó! Nem könnyű, de többnek érzem magam tőle. Mennyivel könnyebb bekapcsolni a tv-t a kétévesnek, mert már égnek áll tőle a hajunk, minthogy magunkba nézzünk, megálljunk, lehajoljunk hozzá, és megértsük. (Ez mind önnevelés, ami nélkül nincs gyereknevelés sem!)A tvzés, számítógépezés azt hiszem trendi így a 21.században, a szülők boldogan dicsekednek egymásnak., hogy a gyerek még nem is beszél, de már kezeli a számítógépes játékokat. Mi ezzel a baj, úgyis ezzel fog dolgozni, tanulja csak meg. Biztos?Ennyi idősen? Amikor teljesen más életfunkciókat kéne beindítani, meg kéne tanítani gondolkodni, képzelőerőt kéne fejleszteni, leültetjük szegényt, nézd csak bambán kedvesem! És sorolhatnám:Vigyázunk-e annyira rá, hogy igyekszünk megfelelő táplálékkal kínálni, környezetét a korának megfelelő tárgyakkal ellátni, adni neki egy olyan minőséget ahol életerői, készségei, képességei a legszebben, és legháborítatlanabbul fejlődhetnek. Igen, én ezt akarom! És vallom, hogy érdemes gondolkodni, keresni az igazat, az igazit, az értéket az élet minden területén.

Szívesen olvasnám a TE véleményedet is kedves Betérő, pro és kontra is. Köszönöm, ha megtisztelsz bizalmaddal!

2013. március 26., kedd

Játékszerek

Ismét a küszöbön egy ünnep, amikor az ember képes túlzásokba esni, ha gyermeke megajándékozásáról van szó. Járja a játékboltokat, keresi mi az aminek gyermeke legjobban örülne.
Néhány gondolat arról, szerintem milyen a jó játékszer, és miért!

Elsősorban életkorhoz való! És minél egyszerűbb!

A játéknak pont az a célja, hogy a gyermek elmerüljön benne. Azt gondolom a kevesebb több elv itt is remekül helytáll. Ha sok mindennel elhalmozzuk a gyereket, egyik játékszerben sem tud elmélyedni, nem tudja alaposan megismerni. Ez felszínességet szül, előbb  a játékban később a tanulásban. Az egyszerű játékszerek ösztönzik a gyerekek fantáziáját, kreativitását. Ők még egy bot köré is egy egész világot tudnak felépíteni maguknak. Ellenben egy kész játéknak túl kifejező a formája ahhoz, hogy bármi más legyen. (Egy bot lehet autó, de egy autó nehezen lesz bot!)

Nálunk húsvétkor mindig csak kinti játékot kapnak a gyerekek. Ideális ajándék lehet bármi olyan dolog, amit a kertben,a  homokozóban használhatnak. Az idő nagy részét hamarosan úgyis a szabadban töltjük. A homokozóban szívesen játszanak egészen kicsik is (miután már nem akarják megenni), hiszen az alkotás öröme hajtja őket, ők is képesek szinte a semmiből valamit létrehozni. És ez az öröm sokáig elkíséri őket.
Milyen legyen mondjuk egy homokozó játék? A boltok polcain rogyásig fellelhetők a műanyagból készült lapátok, vödrök... Jó minőségű fémből készült eszközökért kutatni kell. Én mégis ezt részesítem előnyben. Legyen minden igazi, ami a kezükbe kerül, de az ő méretükben. Mi sem műanyag ásóval ásunk!!! Sok szülő biztosan nehezményezi ezt. De megéri megismertetni a gyermeket idejében a dolgok valódiságával, így sokkal figyelmesebbé válnak, megtanulják, hogyan kell bánni az eszközökkel.
Jó ajándéknak gondolok a tavasz elején a gyermek életkorának megfelelő járművet. Idén mi is ezzel lepjük meg a gyerekeket. Másfél évesünknek egy fából készült kismotort szereztünk be, (jóval drágább de sokkal stabilabb és nyűhetőbb, mint műanyag társa, és egy szezon alatt nem használunk el hármat, ezzel sem támogatva a fogyasztói társadalmat, és reméljük még az unokatesóknak is jó lesz), a három évesünk egy rollert kap, ami 4 kerékről indulva átszerelhető lesz egészen két kerekűig. Talán ez is kihúzza egy darabig! :)

A végén egy idézet Martin Rawsontól, ami igen csak megfontolandó:
" A játékból indul ki és fejleszthető valamennyi fontos képességünk, készségünk és jártasságunk, amelyre csak szükségünk van az éltben."

Jó játéknézelődést, és szép ünnepet kívánok!

2013. március 19., kedd

Óvodaérettség

Lassan elkezdődik a legkisebbek beíratása az óvodába. Ilyenkor gondolom sok szülőben felmerül a kérdés, vajon óvodaérett e a gyermekem? De mik is azok  a jelek, amik birtokában majdnem biztosak lehetünk egy zökkenőmentes óvodakezdésnek?

Pontokba szedem a teljesség igénye nélkül:

  • Szobatisztaság: nappal biztosan szobatiszta, azaz a délutáni alváshoz sem hord pelust. Amennyiben ez még fenn áll, a délutáni alvás előtt a gyermeket hazaviszik az óvodából. (zárójelben jegyzem meg, hogy szerintem a legtöbb oviban ez megbeszélhető az óvónénivel)Természetesen előfordulnak balesetek az első időkben, amit számos tényező idéz elő, ebből soha nincs gond. 
  • Önállóság: képes bizonyos dolgokat egyedül elvégezni (vagy kis segítséggel) ilyenek:
    • önállóan eszik kanállal
    • használja a poharat
    • öltözködésében sem igényel mindenben segítséget - itt nagy a felelősség a szülőn, hogy milyen ruhákat hagy az óvodában, legyen minél egyszerűbben felvehető, a cipőcske legyen tépőzáras, a nadrág könnyen felvehető (ne kantáros), de nem kell megijedni, az óvónénik úgyis mindenben segítenek
    • ismerje fel saját dolgait
  • Kommunikáció: viszonylag érhetően beszél, korának megfelelő szókinccsel rendelkezik, és kívánságait kifejezi.
  • Pszichés érettség: vagyis el tudja fogadni a szülők távollétét, ennek feltétele az én-tudat kialakulása, vagyis hogy külön tudja magát választani az őt körülvevő környezettől (szülőktől).
  • Utolsó pontként említem, de koránt sem elhanyagolható kérdés a szülő óvodaérettsége! Hiába van egy minden szempontból óvodaérett gyermekünk, ha mi magunk szorongunk, félelmekkel teli gondolatok vannak a fejünkben az óvodáról. Ki sem kell ezeket mondanunk a gyerek előtt, megérzi, és átveszi ezeket az érzéseket. A megfelelő bizalom óvónő és szülő között oldja ezt a feszültséget, beszélgessünk sokat, hogy ha eljön a nagy nap a legnagyobb bizalommal tudjuk gyermekünket az óvoda gondjaira bízni!

2013. március 13., szerda

Húsvétra készülve 2. rész

A húsvéti tojás

A tojás az új élet csírája, az újrakezdés képe. Számos eposzban és szokásban fellelhető, a történelem folyamán kiemelt szerepet kapott.
A Kalevalában például egy tojásból ábrázolják a világ keletkezését. A felső héjból lett az ég, az alsóból a föld, a sárgájából a Nap, a fehérjéből a Hold.
Voltak népek, akik a halottaik mellé tojást tettek a sírba, annak jeléül, hogy a halál csak átalakulást jelent. Mások a megszületett gyermek bölcsőjébe tették, hiszen ott egy új élet kezdődik. Ezt a szimbolikát (az eredet és a kezdet) később a kereszténység is átvette, és az emberiség legnagyobb újrakezdésére vonatkoztatta (halálból való feltámadás).
Itt tavasszal, a természet ébredésében és a húsvéti eseményben is kiemelt szerepe van - mint jelkép.
A húsvéti tojás azonban egy kicsit több, mint a közönséges tojás. Hozzáadódik az a fáradozás, amellyel különlegessé tesszük. Nem kímélve időt és energiát, a legszebbekké varázsoljuk azokat a tojásokat, amiket húsvét vasárnap megtalálnak a gyermekeink.

Ma már számos technikát ismerünk, amivel megszínezhetjük, kidíszíthetjük a tojásokat. Az én nagy kedvencem a "növényes harisnyás" verzió. (nem tudom van e hivatalos neve, aki tudja írja meg!)
Aki nem ismerné vagy már rég készített ilyet itt utánanézhet:
http://www.harmonet.hu/a-nyulon-tul/63348-husveti-tojasfestes-fuvel-faval.html
Elég időigényes munka, de a levelek virágok, füvek séta közben a gyerekekkel is beszerezhetők, és megéri a fáradozást!



Húsvéthoz közeledve érdemes úgy sütni - főzni odahaza, hogy a tojásokat nem felütjük, hanem kifújjuk. Ezeket a kifújt tojásokat aztán színes krétákkal a gyermekek maguk is különlegessé varázsolhatják. 3 éves kor körül már próbálkozhatunk vele, segítsünk nekik, hogy óvatosan fogják meg, hiszen nagyon törékeny. Mi ezeket a tojásokat használjuk arra, hogy a húsvét után minden nap felakasztunk egy egy tojást, így segítve a gyermekeknek szemléltetni az idő múlását. (Mennybemenetelig -húsvét után 40 nap)

És a végére egy kis mese:
A csiga és a nyuszi

Házából a csiga kinéz, heverész, csak heverész. Jön egy nyuszi ugrándozva, füleit magasba csapva, izeg mozog farkincája.
- Gyere csiga, gyere táncba!
Így inti őt a csiga:
- Tavasz! Nem való táncra! Fáradt minden porcikám!Majd a nyáron pajtikám!
És a nyuszi elszalad, alig várja a nyarat.
Végre a nyár betoppan, de a csiga se moccan. Mozdulatlan csak kinéz, heverész, csak heverész. Jön egy nyuszi ugrándozva, füleit magasba csapva, izeg mozog farkincája.
- Gyere csiga, gyere táncba!
Így inti őt a csiga:
- Nyár! Nem való táncra! Fáradt minden porcikám!Majd az ősszel pajtikám!
És a nyuszi odébb áll, az őszt alig várja már.
Végre az ősz betoppan, de a csiga meg se moccan. Mozdulatlan csak kinéz, heverész, csak heverész. Jön egy nyuszi ugrándozva, füleit magasba csapva, izeg mozog farkincája.
 - Gyere csiga, gyere táncba!
Így inti őt a csiga:
- Ősz! Nem való táncra! Fáradt minden porcikám!Majd a télen pajtikám!
És a nyuszi odébb áll, a telet alig várja már.
Végre a tél betoppan, de a csiga meg se moccan. Mozdulatlan csak kinéz, heverész, csak heverész. Jön egy nyuszi ugrándozva, füleit magasba csapva, izeg mozog farkincája. - Gyere csiga, gyere táncba!
Így inti őt a csiga:
- Tél! Nem való táncra! Fáradt minden porcikám!Majd tavasszal pajtikám!
És a nyuszi elszalad, alig várja a tavaszt.
Mikor itt a tavasz újra, vár a nyuszi még egy nyúlra. Jön két nyuszi ugrándozva, fülüket az égbe csapva, izeg mozog farkincájuk, csupa vidámság a táncuk!
De a csiga csak kinéz, heverész, csak heverész.

2013. március 12., kedd

A dacoló gyermek

Két-három éves korban a dac olyan gyakori, hogy ezt az időszakot dackorszaknak is szokták nevezni.

Ezt azt hiszem egyetlen kisgyermeket nevelő szülő sem vitatja. Vajon el lehet e kerülni? Ha mégsem,mi a helyes (vagy annak vélt) reakció a szülő részéről? Mit él át a gyermek ilyenkor? És mire jó?
Nem könnyű kérdések ezek, és sok fejtörést okoznak nekünk. Ezért, és 3 éves gyermekem mai kirohanásán felbuzdulva szedem össze gondolataimat erről a koránt sem egyszerű témáról.

Sokan nem is foglalkoznak vele, legyintenek, dackorszak! Én mégis azt hiszem több van emögött.

Egyrészről a nevelésben rejlenek ennek okai: a túl tág és a túl szűk határok sem tesznek jót a gyermeknek. Kellenek a korlátok, hiszen azok kapaszkodók a gyermek számára, ezek adják azt a hátteret amiben biztonságban mozoghat. Nem véletlenül tesznek a hidak oldalára sem korlátot (milyen szép is a magyar nyelv!)! Mennyivel több baleset lenne, ha azok nem lennének! Sokan szerintem át sem mernénk menni rajta, nem éreznénk magunkat biztonságban. Valahogy így érezhetik a kisgyermekek is magukat a mi felnőtt világunkban. A mi dolgunk, hogy megadjuk nekik azt a biztonságot jelentő határt, amiben felnőhetnek! És ez nagyon nehéz, hiszen állandó következetességet igényel, akkor is amikor fáradtak vagyunk, ha rossz napunk van, akkor is ha hétvége van stb. Ezzel mindig dolgunk van, persze az a legjobb, ha az elejétől kitűzzük és tartjuk is az irányelveket, de szerintem akkor sem kerülhető el teljes mértékben a dac. Mindig akad egy kis rés a pajzson, amit ezek a kis eleven emberpalánták kifigyelnek, és lecsapnak! :)


Másrészről nem figyelmen kívül hagyható az a tény sem, hogy ez az a kor egy gyermek életében, amikor kezd öntudatra ébredni, akaratereje kibontakozóban van. Próbálgatják kivel mit, és milyen eszközökkel érhetnek el. Így van ez rendjén, hiszen mi felnőttek is ugyan így cselekszünk, ha bekerülünk egy új közösségbe. Megkeressük azokat a módszereket amelyekkel elérhetünk valamit. (Jobb esetben mi már nem állunk neki hisztizni, ha akaratunk nem teljesül, de gondoljunk csak bele, milyen dühösek tudunk lenni ilyenkor!)
A kicsiknek a család az a hely, ahol akaratukat próbálgathatják. Ha ezt a teret túl szűkre szabjuk (mindent rögtön megtiltunk), egy egészséges akarattal megáldott gyermek kiköveteli magának. Ő tanulni akar, kipróbálni  magát helyzetekben. Ha túl tág határokat hagyunk csemetén bimbódzó erejének, és mindent megengedünk neki, akkor saját testi (és lelki) épségét kockáztatjuk. Rövid távon könnyebb persze ráhagyni a gyerekre a dolgot, csak hogy ne hozzon minket kellemetlen helyzetbe (nem akarunk hisztit a boltba), de miután itt sem kapott megálljt, következő esetben tovább megy, mindig többet és többet követel, hiszen Ő keresi azt a pontot, ahol jön a korlát ami megtartja! És ebből az ördögi körből nem könnyű kimászni, és kivezetni a gyermeket. Persze nem lehetetlen, de sok türelem és megértés kell hozzá.

Ha csemeténkből előtört a dac, legjobb amit tehetünk hogy elkezdünk magunkban számolni, és veszünk néhány mély levegőt. Én legalábbis ezt szoktam, így legalább a kezdeti mérge elszáll az embernek,(ha nem, kapásból leordítod a gyerek fejét, valljuk be, ilyen is előfordul) és van néhány másodperce mérlegelni és átgondolni a helyzetét.
Sokat segíthet, ha békén hagyjuk a gyereket, beküldjük a szobájába, persze nem dühösen, hanem megértően, hogy "te most fáradt vagy, pihenj csak le egy kicsit"! Néha sokat tud segíteni, máskor haszontalan. Működhet a gyermek figyelmének elterelése is, valami olyan tevékenység, amivel megállítjuk a dacot. Elkezdjük rendezgetni a szobájában a játékokat, nem szólva és nem nézve a gyerekre - jókedvűen. A gyerekben felébred a kíváncsiság és jó esetben elfelejti dühét, és szívesen csatlakozik hozzánk.
Az a cél, hogy rájöjjünk, mi váltotta ki a dacot, ami azonban igen nehéz az adott pillanatban, mert mi sem látunk ilyenkor tisztán, de sokat segíthet ha később átgondoljuk a történteket. Valamint, hogy a dacból ne a gyerek kerüljön ki győztesen, hanem mi, de ezt úgy érjük el, hogy ne törjük meg hanem önszántából cselekedjen helyesen.

És szeretgessük, öleljük, bár tudom, hogy ezek után a viták után ez nem mindig könnyű, de ezzel magunkban és gyermekünkben is elsimítjuk a feszültséget.

Sok erőt, és kitartást hozzá!
(Amennyiben konkrét kérdésed lenne tedd fel bátran, megpróbálok segíteni!)

2013. március 11., hétfő

Húsvétra készülve 1. rész

A húsvéti nyúl

A húsvét tele van jelképekkel, olyanokkal, amik a gyerekek felé is jól közvetíthetők. Egy előző bejegyzésben már írtam néhány mondatot az ültetés szimbolikájáról, ma egy kicsit a nyuszi kérdést boncolgatnám.
Ez a kedves állat az önzetlenséget jelképezi, azt az erényt amit nekünk embereknek sem ártana példaként szem előtt tartani. Ő nem bánt senkit, viszont neki számos ellensége akad (mint szegény Pamacsunknak:( ). Ha valakinek volt nyuszija, biztos jól megfigyelte, ahogy állandóan ugrásra készen figyel, füleit hegyezi, csak ezzel a "résen levéssel" éli túl  a rá leselkedő veszélyeket.
Nálunk a húsvéti nyuszi kérdése egy éve merült fel. Volt nyuszink, aki bent lakott velünk a lakásban, és nem tudtam, hogy tálaljam a HÚSVÉTI nyúl témáját. Aztán kivártam. Az ünnepek alatt jöttek rokonok, találkoztunk a nénikkel az utcán, akik lelkesen kérdezték  tudatlan gyermekemet mit hozott a nyuszi? Akkor egy kicsit meséltünk róla, de nem igazán foglalkozott vele. Talán mert mi együtt éltünk egy fizikailag szeretgethető állattal, nem volt szüksége ennek láthatatlan barátjára. Idén sem a húsvéti nyuszit várja, hanem a húsvétot, amikor tojásokat talál a kertben. Nem tudom, hogy ez jó vagy nem, nálunk így alakult. (De idén a húsvéti nyuszi elküldi egy pajtását Pamacs helyett! :))))

Ha szeretnénk gyermekeink játékát színesíteni az ünnep előtt, készíthetünk nekik néhány kedves filcnyulat.
A szabásmintát itt találod:


Ebből egy kb. 7*10 cmes nyuszit tudsz készíteni.
Vágd ki a szabásmintát filcből. Én az egészet pelenkaöltéssel szoktam varrni. Először a két test részt varrd össze úgy, hogy a töméshez hagyott nyílástól indulsz, és a háta mentén megvarrod a nyakig, aztán a fej középső darabja jön a fejrészek közé. A testhez varrd hozzá az alját, majd az áll alatt fejezd be. Ha így dolgozol, megmarad a nyílás, ahol jól ki tudod tömni a nyuszit. Én gyapjúval tömöm, szeretem a természetes anyagokat, és a gyermekek fejlődő érzékszerveinek is ez a legjobb. Végül varrd fel a füleket, gyöngyből szemet is készíthetsz neki. A farkincáját se felejtsd el, pici gyapjúgombócot varrj oda. Ha jól dolgoztál valahogy így kéne kinéznie:


Ha tetszenek, de nem áldott meg a Jóisten nagy kézügyességgel, vagy csak időszűkében vagy, szívesen elkészítem neked, itt tudod megrendelni:
http://www.meska.hu/ProductView/index/619475

Előkészületben: Húsvétra készülve 2. rész :)

Jó készülődést!

2013. március 7., csütörtök

Kicsi mag a föld alatt...



Kicsi mag a föld alatt                Két öklünket egymás felé fordítva
 összetapasztjuk.
Napsugarat hívogat.                 
Ha a tavasz közeleg,                 Az egyik kéz mutatóujjával eljátsszuk a csíra 
növekedését.
Pici csíra növöget.                    Másik kezünkkel, ujjainkat lefelé fordítva mutatjuk, 
hogyan
 Kapaszkodik a gyökér              kapaszkodik a gyökér.                      
Kis növényke fényre ér,           A csírából zárt tenyérrel levélke lesz
Nő a szára, levele,                    Karunkkal fölfele kúszunk
Nyújtózkodik fölfele             
Bimbót ringat, szirmot nyit,    Nyújtott ujjainkat összezárva bimbót formálunk,
Illatával beborít.                     azután lassan kinyitjuk tenyerünket, ujjainkat 
széttárjuk.

Ma délelőtt a mi magocskáink is a földbe kerültek!
Vendel egyik kis "baba-mamás" barátnője, Flóra és édesanyja látogattak hozzánk. Nekem mindig nagy fejtörés, milyen programot ajánljak ilyenkor. Ők még kicsik ahhoz, hogy csak úgy el játszanak valamivel, netán egymással (ebben az életkorban még inkább az egymás mellett való játszás dominál), mi felnőttek meg végre beszélgessünk egy jót!Talán néhány év múlva...
Így aztán a mai találkozásunkat az udvarra terveztük. Előkészítettem mindent ami az ültetéshez kell, a jó kis kefires és joghurtos poharakat már hónapok óta gyűjtöttük, így az volt bőven.Készültek kis táblácskák, hogy tudjuk melyik pohárban mi fog növögetni. Ültettünk paradicsomot, padlizsánt, karfiolt, sárga - és görögdinnyét.Utóbbiakra igen kíváncsi leszek. Jó lenne saját dinnyét enni!
A gyerekek lelkesen lapátolták az ősszel jól megtrágyázott földet Emőkémmel az élen. Alapos locsolás után bent melegszenek a télikertben, míg meg nem erősödnek, és ki nem tudjuk őket ültetni.
Az ültetés itt a nagyböjtben nem csak hasznos kerti munka, sokan nem is gondolnák, mi minden rejlik benne. A gyerekek, főleg a legkisebbek, sok mindent nem a szavakból értenek meg, hanem azokból a képekből, amiket feléjük közvetítünk, amikkel körül vesszük őket. A húsvét lényegéről, a halálról és az abból való feltámadásról gondolom nem sok kisgyermekes szülőnek jut eszébe beszélgetni gyermekével. De mégis közelebb hozhatjuk hozzájuk azzal, hogy kis magokat ültetünk. Hiszen a mag az, amiből új élet fakad. Tulajdonképpen egy "halott" anyagot keltünk éltre azáltal, hogy megadjuk neki mindazt, amire szüksége van (föld, víz, meleg). És húsvétra már egy "feltámadott" növénykének örülhetünk.

A lelkes kis csapat munkára készen:

2013. március 6., szerda

Szobatisztaság

A minap találtam egy vicces, érdekes, megdöbbentő - nem is tudom milyen jelzővel illessem - cikket Bilitréning címen!

Ide linkelem nektek akit érdekel: http://www.csoppespotty.hu/bilitrening_tippek.php

Biztos sok hasznos tanáccsal látja el az anyukákat, de azért én néhány helyen nagyon megrökönyödtem.
Válasszunk ki egy napot, amikor közösen elkezdjük a tanulást?! Mi van?
Én úgy gondolom, hogy ez a gyerek egyéni dolga, hogy jövök én ahhoz, hogy megtervezzem, mikor kezdjük el a bilizést (ráadásul ilyen didaktikusan). Nyilván a cikk is arra gondol, ha minden jel arra mutat, hogy már megérett rá. Na de akkor is.
A következő párbeszédet is itt olvastam:
  • Te: Anyának pisilnie kell. 
  • Közben: fogd meg a kezét és vezesd be magaddal a mosdóba.
  • Te: Anya pisilni fog a wc-be. 
  • Közben: mutasd meg neki a wc-t, rámutatva oda, ahová a pisi megy majd.
  • Te: Anya lehúzza a bugyiját. 
  • Közben: mutasd be, hogyan húzod le a bugyidat.
  • Te: Anya ráül a wc-re és pisil, Mex is ráül a bilire. 
  • Közben: dicsérd meg, mikor a bilire ül és mondd neki, hogy Mex nagyon ügyes fiú, mert ráült a bilijére.
  • Te: Anya befejezte a pisit és felhúzza a bugyiját. 
  • Közben: mutasd be, hogyan húzod fel a bugyidat.  
Lehet, hogy ez csak így leírva tűnik bugyutának, mert valahogyan mindannyian ezt tesszük, de én ezt sosem hangsúlyoztam ki, nekem inkább azért kell rimánkodnom, hogyha végre egyedül szeretném elvégezni a dolgomat.Mert 3 éve ez oly ritkán adatik meg! :)

A szobatisztaságra szoktatás valóban nem könnyű dolog.Legalábbis nálunk sem ment olyan simán, na nem a gyerek miatt, miattam. Vendel majdnem 2,5 éves volt, amikor leszokott napközben a pelusról - pisiléshez.Miután lekerült róla, szinte sosem volt baleset, és nem kellett félóránként nyaggatnom, kell-e pisilni. Nyilván megérett rá.
Na de a kaki! Az én okos, szép, ügyes kisfiamnak eszébe se jutott pelenkán kívül kakilni. Szólt ha kellett, és kérte a pelust. Bevonult a sarokba, elvégezte a dolgát, és jött, hogy elrendezhetem. Próbálkozhattam én bármivel...nem volt hajlandó máshogy csinálni. (na jó zenélő, villogó bilivel valóban nem próbálkoztam) Engem egyre jobban bosszantott a dolog, noha rájöttem, hogy valószínűleg ezzel jelezte nekem, hogy azért még ő is kisbaba ám, mint a kishúga, akit természetesen tisztába rakok.
Aztán feladtam. Vagyis elfogadtam azt, hogy ha nem hát nem. És egyszer mosogatás közben jött, hogy neki dolga volna. Felvetettem neki, mi lenne, ha idehozná a bilit, és abba végezné (aznap már 2 pelusba is alkotott). Nem vártam semmit, nem számítottam semmire.És láss csodát! Hozta és produkált. Elengedtem, ő megoldotta. És ez így van jól, csak képesek vagyunk sürgetni azt ami úgyis a gyereken múlik, amit mi úgysem tudunk megtenni helyette.
Már csak az éjszakai van hátra...! De azon nem izgulok!
Emőkét  pedig Vendel szoktatja szobatisztaságra:




2013. március 5., kedd

Gumógyerekek

Napközben nem igen van kedvem a kézműves dolgaimmal foglalkozni, erre kiválóan alkalmasak számomra az esti órák.
A gyerekek 8-kor az ágyban vannak, és alig várom, hogy formába öntsem az elképzeléseimet. Jól át kell gondolnom a készülő mütyűröket, nem lehet rajta semmi olyan dolog, ami kivehető, elrontható, szétszedhető, (hiszen az amint a gyerekek kezébe kerül rögtön ki is jön, el is romlik, és szét is szedik - hiszen ezért gyerekek) de mégis fogdozható, szerethető, kedves dolog legyen.
Így születtek meg ezek a kedves kis gumógyerekek, amik egy kis asztalkán kapnak helyet nálunk, ezzel is közvetítve a természet változásait a gyerekek felé.( Egy következő bejegyzésben, közzéteszem az elkészítés módját is!)
Aztán a sort majd folytatják a krókusz és nárciszgyerekek, és ahogy a természet odakint, a mi kis asztalkánk is szép lassan virágba borul. (persze ehhez el kell kerülnöm az alkotói válságot!)

Napsugaras délutánt!

Hintán

Most, hogy végre napok óta jó idő van, úgy gondoltuk, visszatesszük a hintát az öreg almafára!
Ez több szempontból sem bizonyult rossz döntésnek: a gyerekek imádják, bár Vendel már alig fér bele, Emőke pedig órákat képes eltölteni benne, és azt sem bánja, ha csak néha járok arra meglökni, ő úgy is remekül érzi magát, károg a varjaknak, "cicceg" a macskának, ugat a kutyának... Eközben Vendellel jókat lehet dolgozni, ma épp a virágoskertbe készítettünk utat kövekből, hogy nyomon tudjuk követni a kis virágok érkezését anélkül, hogy nyakig sárosak lennénk. Na persze ez nem azt jelenti, hogy így is lesz, sőt! De naiv anyukaként szeretném ezt hinni! :)
És a másik nagy élménye a mai napnak: megnyitottuk a homokozót is!Emőke most mehetett bele életében először (lévén, hogy az ősszel még inkább a szájába tömte a homokot, mint a sütiformába), hát mit mondjak, öröm volt nézni, ahogy ismerkedett ezzel az új anyaggal. Nézte milyen lett a keze, porolta, gyúrta, szórta-persze csak módjával, aztán helyet foglalt a közepén. Vendel beváltotta a hozzá fűzött reményeimet: Ő 3 évig  úgy homokozott, hogy "Anya, süssél tortát!" vagy "Lapátold tele a vödröt!". Bíztam benne, hogy eljön az idő, amikor majd hozzá is nyúl, és nem viszolyog tőle. Hát itt van!

A végére egy kis olvasnivaló arról, ami a hintázás mögött rejtőzik:
http://www.nadland.hu/blog/hintazas


Elkezdem...!

Tavasz van végre!
Ami most nem csak a természet újjáéledését jelenti számomra, hanem saját életemben is egy új időszámítás kezdetét -legalábbis remélem. Aminek első lépcsőcskéje ez a blog.
Szeretettel kívánok minden betérőnek jó időtöltést, napsugaras szép napokat!