Sokan sokféleképpen gondolkodunk a délutáni alvás szükségességéről. Nyilván mindenki a saját gyermeke igényeit tartja szem előtt, amikor meghozza a döntést, hogy aludjon vagy ne aludjon a gyermeke a nap folyamán bizonyos életkorokban. A kérdés csak az, hogy biztosan jól értelmeztük gyermekünk jelzéseit?
Ha abból indulok ki, hogy milyen jól esne nekünk felnőtteknek is ledőlni ebéd után egy kicsikét sziesztázni, nem hiszem, hogy ez gyermekeinknél másképp lenne.
A tapasztalataim szerint ez a kérdés legkorábban 2-3 éves kor táján jelentkezhet a "rosszul alvónak" becézett gyermekeknél. Mi történik ugyanis ilyenkor? Ez az a kor egy gyermek életében, amikor kezd öntudatra ébredni, akaratereje kibontakozóban van.
Próbálgatja kivel mit, és milyen eszközökkel érhet el. Így van ez
rendjén, keresi édesanya gyenge pontját, dacol, nem akar aludni. Ez az a pont, ahol nekünk kell nagyon észnél lenni, és nem belemenni egy egy parttalan vitába. Ebéd után fel sem merülhet ez a kérdés, hogy akar e aludni menni. Egy jó szokásrendszerrel mindez kiküszöbölhető, és a legakaratosabb gyermeknek sem fog még ebben a korban eszébe jutni, hogy mi lenne ha nem aludna. (Később igen!)
Sokan biztos felhorkantok azon amit itt írtam. Sok édesanya panaszolja, ha ebéd után nagy nehezen el is alszik a gyermek, akkor meg este 11 előtt nem tudja ágyba dugni. ( Kutatások bizonyítják, hogy a délutáni alvás alig befolyásolja az éjszakait!) Véleményem szerint ez is visszaterelhető egy normál mederbe. Az a gyermek aki reggel 9ig is elalszik, természetesen nem fárad el ebéd utánra, lesz 3 óra is mire jólesően elpilled. Ha csak másfél órát alszik, már fél 5 van, érhető tehát ha csak későn kerül ágyba. Lehetetlent nem kérhetünk gyermekünktől, ha nekünk megfelel ez a ritmus, azt gondolom semmi akadálya. Személy szerint jobban bírom, ha reggel 6kor ébred az aprónép, 1-3ig egy kiadós pihenő után 8 órára ismét olyan fáradt, hogy altatni is alig kell. Aki szeretné hogy gyermeke ismét -vagy továbbra is- aludjon a nap folyamán ébressze egy kicsit korábban, hogy ebéd utánra biztosan elfáradjon. És a jó ritmus, és következetesség sem mellékes a siker érdekében.
De miért is van ilyen nagy szükségük a gyermekeknek a délutáni alvásra?
A gyermekek élményfeldolgozásának jelentős része csak az alvás alatt valósul meg!
Alvás során az agy befogadja, rendszerezi, feldolgozza, továbbítja, mélyíti, helyére rakja azokat az élményeket, eseményeket, amikben a gyermek a délelőtt folyamán részesült. Pihennek azok a szervek, amiken keresztül az élmények eljutnak az agyig: a fül, a szem, a kéz; pihen az egész test. Amikor a gyermek felébred, az agya ismét friss, képes új élmények befogadására. Nem légből kapott anekdota, hogy alvás alatt okosodnak, és nőnek a gyermekek.
A túlterhelt agy nehezen fogad be újat, gyakrabban
keveri az információkat, aminek
következtében azt vesszük észre, hogy gyermekünk „össze-vissza beszél”,
már maga sem tudja mit is mond, nem tudja koordinálni a mozdulatait, túlságosan felgyorsul vagy lelassul.
Felborul
a természetes szabályozás az aktivitás és pihenés periódusai között, az
aktivitás egyre nagyobb időintervallumot kap, nincs idő a
feldolgozásra. Mindez oka lehet a figyelem zavarának, aminek következtében csetlik botlik a gyermek, vagy belealszik egy egy mozdulatba.
Most van itt az ideje annak, hogy megtanítsuk gyermekünknek az aktív és passzív periódusok idegrendszeri mintájának kialakítását, ami egy életre alapja lehet annak, hogy tudja mikor van ideje kicsit megpihenni ahhoz, hogy ismét önmaga irányíthassa saját erőit.
Teljes odafigyeléssel, gondos hangulatvarázslással minden gyermekhez meg lehet találni azt az utat, ami elvezeti őt egy pihentető alvásba. Simogatás, félhomály, halk altató dúdolása mind mind segít megteremteni azt a meghitt, bizalmas, szeretetteljes hangulatot, amelyben a kisgyermek akar majd elaludni. Ne sajnáljuk az időt és energiát, legyünk gyermekünk mellett ha kell, altassuk bátran, hiszen ezek az órák nem jönnek vissza soha.
