Nem könnyű téma ez egy család életében sem. A gyerekek először csak kisiskolás korban kérdeznek rá saját mulandóságukra. Ekkor érzik meg mit jelent a halál.
Vannak kérdések, amikre mi szülők nem szívesen válaszolunk, vagy hamar átsiklunk fölötte, mert kínos, vagy mert meg szeretnénk kímélni gyermekünket a fájdalmas válaszoktól. Nem hiszem, hogy hosszú távon ennek volna értelme, hiszen a szomorú élményeket úgysem tudjuk távol tartani tőlük. Érzik a ki nem mondott szavainkból, hogy valami történt, átélik a ki nem mondott érzéseinket, és ez a "csúsztatás" is feszültséget kelthet bennük, és a későbbiekben sem fogják tudni feldolgozni a haláleset élményét. Bármilyen fájó is a felnőttnek, a legjobb, ha a gyermek életkorához igazodva meséljük el a minket ért veszteséget. A gyermekek teljesen másképp élik meg a halál tényét, hiszen nekik még sokkal erősebb kapcsolatuk van azzal a világgal, ahonnan érkeztek. Ha nem félünk erről beszélni, megmutathatjuk gyermekünknek, hogy a halál elválaszthatatlanul kapcsolódik az élethez. A kérdésekre adott őszinte válaszok pedig tovább mélyítik a gyermeki bizalmat.
Amikor a napokban meghalt a Dédi, én is nagy bajban voltam. Tudtam, hogy beszélnem kell erről a 3,5 évesemmel, de bizonytalan voltam abban, mennyire kéne reálisan felvázolni a történteket. Végül arra jutottam, hogy az elmúlás tényét mesélem el neki. Azt, hogy már nem látjuk többet a Dédit, mert már nagyon öreg, és fáradt volt, és az Angyalok úgy látták jónak, ha magukkal viszik a Mennyországba, ahol már nem fog fájni semmije, és ott újra boldog lehet. Gyertyát gyújtottunk, képeket nézegettünk róla, felelevenítettük a szép emlékeket. Szerettem volna, ha nem drámai eseményként éli meg a halál tényét, hanem az élet részeként tekint rá, ami bár szomorú, de derűs hangulatban tudunk emlékezni szerettünkre.
A temetésre nem vittük magunkkal, azt gondolom, ezt látni a gyermeknek nagyon nehéz (még nekünk felnőtteknek is ez a legnehezebb). Elmeséltem neki, hogy a temetőben emlékhelyet állítunk, ahol gyertyát gyújtunk és emlékezünk. Azzal, hogy nem végérvényes eseménynek állítjuk be a halált a kisgyermek előtt, segítjük fenntartani bennük a kapcsolatot a szellemi világgal (vallásos nevelés).
Kívánok minden szülőnek sok erőt, ha erről kell gyermekével beszélgetnie!
