Várandósság hónapjai

2013. Április 08. , Hétfő

A Dúláról

 

Már az első gyermekemet várva foglalkoztatott az a gondolat, hogy dúlát hívjak segítségül a vajúdás, és a szülés idejére. Sokat őrlődtem akkor, nem volt a környezetemben olyan ember, aki tudott volna valakit ajánlani, én meg nehezen bízom magam másra, így lemondtam ezen igényemről! Bár ne tettem volna! Másodszorra már okosabb az ember! Azzal egy időben, hogy megtudtam Emőke is készül hozzánk, szereztem tudomást arról, hogy egy kedves ismerősöm Dúla lett! Ez engem mérhetetlenül boldoggá tett, mert az első szülésem után (noha szép élményként él bennem) mégis azt gondoltam, hogy nem biztos, hogy minden szülésnek ilyen hosszúnak, fárasztónak, fájdalmasnak...kell lennie. 

Már a várandósság elején felvettem a kapcsolatot Zsuzsával, jókat beszélgettünk egy egy szelet torta mellett, és mire elérkezett a várva várt időpont, Ő pontosan tudta, mivel fog majd nekem a legtöbbet segíteni, és én is azt, hogy mit várhatok Tőle. Legjobban rólam a lelki terheket vette le, a bizonytalanságtól való szorongásaimat, erősítette a másodszor is túlfeszült édesapát :), és mindig mellettem volt, ami nekem nagyon sokat jelentett. Emlékszem, amikor Emőke megszületett, azt mondta elmegy megnézni mit csinálnak vele, de én kértem, ne hagyjon itt, noha nem csinált semmit, csak a jelenlétével támogatta az "utómunkákat". Vagy az autóban vajúdva a kórházig fogta a kezem, és ez nekem mérhetetlenül nagy segítség volt. 

 

Biztos vagyok benne, hogy ez  a lelki és fizikai segítség amit Tőle kaptunk, nagyban megkönnyítette kicsi lányom világra jövetelét. Míg Vendellel 14 órát szenvedtem a szülőszobán a szó legszorosabb értelmében, Emőkével épp hogy beértünk. Tudom, sokan most azt mondják, hogy a második szülés általában könnyebb, nekem mégis attól volt könnyebb, amit a Dúlámtól kaptam! Sokadszor is hálám érte!

 

Olvassátok szeretettel Zsuzsa írását, amelyben elmeséli Ő hogyan éli meg ezeket a szerepeket!

http://dulaszuletik.blogspot.hu/2013/04/dulasag-ahogy-en-megelem.html

 

 

  2013. Április 04. , Csütörtök

Egy kedves ismerősöm mesélte a minap, hogy kisbabát vár! :) Szívből megörültem a hírnek, talán még könny is szökött a szemembe. Eszembe jutottak saját várandós élményeim, érzéseim, és talán egy picit irigyeltem azért, ami előtt most ő áll, azt a csodálatos 9 hónapot. Persze a várandósságot sem egyformán éljük meg, teher annak aki nem könnyen tud azonosulni megváltozott testi lelki folyamataival, de egy csoda, egy áldott állapot annak, aki át tudja magát adni azoknak az érzéseknek amik a hatalmába kerítik. Az első gyermekünket várva könnyebb is kicsit befelé fordulni, több időnk jut magunkra és a bennünk növögető kicsi babára.

 

Persze a szorongás és az öröm kéz a kézben járnak. Hiába vagyunk végtelenül boldogok, egy kicsit mindig megszáll minket valamiféle szorongás. Én például az első időszakban mindig azon aggódtam, hogy minden rendben van-e odabent, jól fejlődik-e, nem lesz-e semmi baja...Aztán miután elkezd mozogni a baba, az ember kicsit megnyugszik, érzi a jelenlétét, lassan Apuka számára is kézzel foghatóvá válik a pici létezése, ezek mind mind határtalan örömmel töltik el az ember lányát - és fiát. Ahogy a várandósság kezd a vége felé tartani, akkor meg a szüléstől szorongunk, meg attól, hogy képesek leszünk e jól felnevelni csemeténket. 

 

Én mégis bíztatok minden kedves Kismamát, merje átadni magát a benne zajló érzéseknek, ha kell sírjon, ha kell kacagjon (én Vendellel egy barátnőm lánybúcsúján annyit nevettem, hogy azt hittem menten megszülök:)), élje át ezt  a csodát!

 

A továbbiakban néhány ötletet adok, ami segíthet jobban befelé figyelni, ismerkedni kisbabánkkal.