Boldog gyermek: július 2013

Kassák Lajos: Mese a rongybabáról

Van nekem egy nagy babám,

rongyból varrta a mamám.

Két gyöngy szeme merengő,

fején pettyes keszkenő.

Szája arany fonalból,

velem eszik egy tálból.

Ő az őrző angyalom,

röpül, röpül is, ha akarom.

Ilyet te még nem láttál,

csodább minden csodánál.

Ha kíváncsi vagy nagyon,

benézhetsz az ablakon.

A "baba" szó az elsők között szerepel a legtöbb kisgyermek szókincsében, és egyformán fontos játéka kisfiúnak, kislánynak egyaránt.

A babában a gyermek saját magát látja, a saját érzelmeit, tapasztalásait vetíti ki rá, éli újra. Nem utolsó sorban gyakorol, utánoz, raktároz, hiszen egyszer belőle is édesanya, édesapa lesz. Különbség csak abban van, hogy míg a kislányok a baba anyukájának szerepébe bújnak, a kisfiúknak olyan babára van szükségük akinek kiönthetik lelküket.

Érdekes (és érdemes!) megfigyelni gyermekünket babázás közben, ugyanazokra a gesztusokra, mozdulatokra, később szófordulatokra lelhetünk rá, amelyekkel mi közeledünk gyermekeink felé.

Bizonyára sokunknak fejtörést okozott,(vagy fog!) vajon milyen legyen gyermekünk első babája?

Számomra olyan, mint a gyermekem, akinek ajándékozni készülöm: puha, meleg, kicsi, illatos, jó megfogni, mellé bújni, óvni, gondozni.

Nos ilyen paraméterekért azt hiszem kár a játékboltok polcain kutakodni.

Én a waldorf babák mellett tettem le a voksom, azok pont ilyenek. Arca nem részletesen kidolgozott, a gyermek hangulata, fantáziája határozza meg, hogy babájának éppen milyen kedve van, boldog vagy szomorú, nevet vagy sír, vagy éppen kire hasonlít. Ezáltal nem korlátozza képzelő erejét, sőt szárnyakat ad annak. Gyermekünk szellemileg és lelkileg is tevékeny emberke, teret kell adnunk, hogy használhassa fantáziáját.

Szerencsére az interneten már rengeteg készítőt lehet találni, akik ilyen babákat készítenek, de szívből ajánlom mindenkinek aki csak teheti, ha alkalma adódik, ne szalassza el azt a lehetőséget, hogy saját kezével készítse el gyermeke első (és a többi) babáját. Én az adventi időben készítettem őket, talán ez is a legalkalmasabb idő erre. Együtt halad a kint és a bent, várjuk, hogy megszülessen a Csoda. Érdekes tapasztalás egy egy baba megszületése is, még akár párhuzamot is lehet vonni a gyermek és a babája megszületése között. Van amelyik nehezen, sok munka árán, van amelyik könnyedén készül. És heteken át a gyermekedre gondolni a varrás csendes pillanataiban olyan mély érzéseket hoz a felszínre, hogy kár lenne kihagyni. Elképzelni hogy fogadja azt, amit én készítettem neki éjszakákon át a két kezemmel: felfoghatatlan. Majd látni ölelni, gondozni, szeretni, szívet melengető érzés.

Természetesen nekünk is vannak "egyéb" játékbolt polcairól leemelt babáink, amiket kaptunk az évek alatt, ez azt hiszem elkerülhetetlen. De néhány nap után a beszélő, cumizó, pelenkázható és ki tudja még mit produkáló babák szépen feledésbe merülnek, és az esti elalváshoz mindig a puha, meleg, anya készítette babára van szükség.