A televízió hatása a kisgyermekre!

Adós vagyok egy bejegyzéssel a tévénézésről. Azt már tudjuk, hogy a mesélt mesének milyen jótékony hatásai vannak  a kisgyermekre, lássuk ezzel szemben azt is, hogy a nézett mese milyen hatást gyakorol rá!

A gyermekeknek rengeteg feldolgozni valójuk van, amit a képek segítségével tudnak megtenni. Természetesen belső képekre van szüksége ahhoz, hogy rendbe tegye magában a  külvilág felől érkező összes ingert.
A kívülről, készen kapott képekhez nincs köze, feldolgozhatatlan információkkal árasztja el a gyermeket, nem kíván tőle semmi aktív tevékenységet, sőt még a belső képkészítést is blokkolja. Ezért van az, hogy sok szülő azt gondolja, hogy "de hát úgy érdekli, olyan lelkesen nézi, még pislantani is elfelejt". Persze, hogy nézi, hiszen a gyermekeknek nagy a kép-éhségük, de mint már írtam nekik a belső képekkel van dolguk. A tévénézéssel befogadni képesek a hatásokat, de nem tudnak belőlük újat alkotni. Míg a mesélt mesében a gyermek indulatai, szorongásai oldódnak saját fantáziavilágának segítségével, a tévén, dvd-n, stb. nézett mesék feldolgozhatatlan információkat tartalmaznak számukra, a bennük lévő indulatokat, agressziót nem képesek kezelni, azok felhalmozódnak. Ezért van az, hogy a legtöbb gyermek egy ilyen mese után kezelhetetlen. Több kutatás is bebizonyította már, hogy a manapság elterjedt hiperaktivitásnak bizony köze van  tévénézéshez.
Sokan javasolják, hogy ha tévét néz a gyermek, akkor a szülővel közösen tegye, hogy ha kérdése van kérdezhessen. Ezzel valóban csökkenthetjük a káros hatásait, hiszen ha beszél róla, már aktív résztvevővé válik, de a kapott képek olyan mélyen beleégnek, hogy azokból már nem tud a saját igényeihez mérten szelídebb képet készíteni.

Biztos mindannyiunknak volt már olyan élménye, hogy elolvasott egy jó könyvet, alig bírta letenni, aztán később elment, és megnézte a moziban, és rá sem ismert. Miért? Mert nincs két egyformán képzelő ember. Ahogy nincs két egyforma ujjlenyomat, úgy nincs két egyforma gondolat sem. A másik ember gondolatát csak úgy tudjuk magunkévá tenni, ha mi magunk újból elképzeljük. De a gyermek erre még nem képes, ezért óvakodjunk a kész képekkel való elárasztással.

Tudom, hogy nehéz a gyermekünket "eltiltani" a tévézéstől, hiszen a mi generációnk is azon nőtt fel, mégis itt vagyunk, egész normálisak lettünk...- gondolhatjuk. Azonban, hogy ma már tudjuk ezek káros hatásait, azt hiszem érdemes elgondolkodni a témán. Egyik napról a másikra nem fog menni, ha a gyermekünk nap mint nap eltölt egy bizonyos időt  a tv előtt. Kezdetben csökkentsük az időtartamot, aztán hagyjunk ki egy egy napot...De el tudok képzelni egy olyan döntést is, ha valaki rájön arra, mekkora kárt tesz gyermekében, hogy odaáll a csemete elé, és azt mondja neki: "mi mától nem nézünk tévét"! Persze akkor megint a szülőn a világ szeme, hogy milyen más -értelmes- tevékenységet kínál a gyermeknek helyette. Javaslom a közös játékot, kicsiknél az ölbeli játékokat, nagyon szeretik, biztos lehetünk benne, hogy egy idő után inkább ezt fogják kérni.


Azt gondolom, mindenki a saját hibáiból tanul, ne higgyétek, hogy én kivétel lennék! Gyermekeim születése előtt én is "tévé-függő" voltam. Gyakran ment csak úgy háttérzajnak miegymás. Aztán mikor Vendel megszületett már csak az Ő alvásideje alatt kapcsoltam be. Aztán 2 éves kora körül jött Apa, hogy ez a gyerek miért nem néz mesét? Kisvakond, Bogyó és Babóca, Kockásfülű nyúl, azok olyan cukik, és nem is hosszúak. Na gondoltam jól van, lássuk. Kezdetben az én egészséges gyermekem végig se nézte, amin persze a kedves szülő felháborodik.(Pedig milyen igaza van! A gyermekek tudják mire van szükségük, csak mi nem.) Aztán végignézte, kérte minden este, és ezzel egyenes arányban kezdett egyre többször felébredni éjszaka a lelkem. Azért eltelt egy kis idő mire eszünkbe jutott, hogy hoppá! lehet, hogy mégse kéne! Szépen elhagytuk, mi is inkább énekeltünk, Apával birkózás stb. És hosszú hosszú hetek, hónapok teltek el, mire ismét nyugodt éjszakái voltak. Természetesen nem minden gyermek reagál ilyen élesen a dolgokra, de tudjuk, hogy Vendel nekünk egy hatalmas tükröt tart, hogy jól lássuk benne, mi az amit elrontunk.
Sosem késő észrevenni, és jó döntést hozni!