Talán legfontosabb a felelősségvállalás egy másik élőlényért. Már az egészen picik is tudnak nagyon finom mozdulatokkal, szeretettel és türelemmel fordulni bármilyen állat iránt, ha tőlünk felnőttektől ezt a mintát látják, ezt sajátíthatják el. Szívesen gondozzák őket, látják el ők a mindennapi teendőket. Ezek által olyan tapasztalatokra tesznek szert, ami elkíséri őket egy életen át. A mi gyerekeink egy nyuszit babusgatnak nagy szeretettel, a minap "odáig fajultak" a dolgok, hogy Vendel kérte, hadd takarítsa ki Ő a ketrecet. Kicsit féltem mi lesz belőle, de kötélnek álltam. Természetesen mindent úgy csinált ahogy tőlem látta, persze kicsit több kosszal járt, de ezen szemet kell tudni hunyni.
Miután elkészült a tiszta ketrec a nyuszinak, ellátta ennivalóval, és boldogan közölte vele, hogy most már bemehet ha akar. Persze nem akart, így még egy jót tudtak együtt játszani.
Ahhoz, hogy ilyen, és ehhez hasonló szeretetteljes kapcsolat alakuljon ki a gyermek és az állat között, a szülőnek nagyon nagy szerepe van a példaadással. Minél kisebb egy gyermek, annál inkább. Hiszen ha elhanyagoljuk az állatot, minden a visszáján sül el, nem tesz jót sem az állatnak, de gyermek egészséges fejlődését nézve sem hasznos.
Az a szeretetteljes kapcsolat ami kialakul a gyermek és az állat között, erősíti a kicsik önbizalmát, nem verbális kommunikációjának fejődését, növeli együtt érző képességét.
Mivel azonban elsősorban a mi felelősségünk egy házi kedvenc, nekünk kell mérlegelnünk bele fér e jelenlegi életünkbe, lakás- és kert körülményeinkbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése