Ölbeli játékok fontossága

"Arra a kérdésre, hogy mikor kezdődjék a gyermek zenei nevelése, azt találtam felelni: kilenc hónappal a születése előtt. Első percben tréfára vették, de később igazat adtak. Az anya nemcsak testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi fel... még tovább mennék: nem is a gyermek: az anya születése előtt kilenc hónappal kezdődik a gyermek zenei nevelése."

Kodály Zoltán

Egy ilyen magasztos gondolat után sok édesanyának először az jut az eszébe, hogy hogyan vehetne rész a gyermeke zenei nevelésében, amikor nem is tud énekelni, nincs is hangja, és sorolhatnám a kifogásokat!

Higgyétek el, az újszülötteknek nem egy zeneileg magasan művelt édesanyára van szüksége. Hanem arra a légkörre, arra a lelki táplálékra, amit ezáltal adunk nekik.

Szerencsére napjainkban újra "divatba jöttek" az ölbeli játékok, kezdjük ismét felfedezni ennek az ősi műfajnak  a jelentőségét. Ezek a játékok (lovagoltatók, hintáztatók, jártatók,altatók, csiklandozók, tenyeresdik, arccirógatók, lógázók, karjátékok, vonatozók, tapsoltatók, egyebek) a legintimebb területei egy anya-gyermek kapcsolatnak. (És persze apa-gyermek, nagyszülő-gyermek kapcsolatnak is.) Ezért érdemes már az újszülött babánkkal is a nap folyamán keresni egy olyan időpontot, amikor 5-10 percben csak egymásra figyelünk. Ennek is teremtsük meg a nyugodt feltételeit: nem csörög a telefon, nem fut ki a  leves, nem éhes, nem fáradt a baba... 

Tőlünk tanulnak mindent, mi adjuk neki  a mintát. Ha mi örömmel, tiszta, nyitott szívvel énekelünk, mondókázunk, játszunk vele, nagyon hálás lesz érte. Érzelmeket, érzéseket közvetítünk felé, megtanul együtt örülni, és szívből dalolni szerető kisgyermek, később felnőtt válik belőle. Nem az a lényeg, hogy hány mondókát, dalt tud (és óvodás korban sem ennek kéne számítani), hanem hogy ezt belülről fakadóan, örömmel teszi. Nem tanítunk nekik, hanem körülvesszük azokkal a zenei ingerekkel, amiből táplálkozhat. És persze, hogy tanulnak, hiszen az ismétlés során ugyanúgy építkeznek, rendszereznek, ahogy a mese kapcsán már leírtam. Először figyelnek, majd rájönnek, hogy ennek örülni lehet, aztán várják a csiklandozást, majd a csattanót (feldobás, csúszdázás). Tizedszerre már érzi ennek a játéknak a hangulatát, érzi milyen jó ebben lenni, ahol anya (apa, nagyszülő) csak rá figyel.

"A gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv"- mondja Rudolf Steiner. Minden hat rá, ami felé árad. A mondókákhoz érintés, mozgás kapcsolódik, így fejlesztik testtudatát. Mivel az újszülött nem ismeri testének határait, és egynek hiszi azt édesanyjáéval, ezért a testrészek érintgetése, cirógatása, mozgatása segít neki abban, hogy megtanuljon anyjától és a külvilágtól elhatárolódni. Újszülöttként még passzív résztvevői a  játéknak, csak egy, másfél éves koruk körül kezdenek együttműködni, jelzik mit szeretnének játszani.

A ritmikus beszéd segíti a gyermekek beszédfejlődését, fejleszti ritmus és- egyensúlyérzéküket, és a koncentrációs képességüket is.