Most, hogy végre napok óta jó idő van, úgy gondoltuk, visszatesszük a hintát az öreg almafára!
Ez több szempontból sem bizonyult rossz döntésnek: a gyerekek imádják, bár Vendel már alig fér bele, Emőke pedig órákat képes eltölteni benne, és azt sem bánja, ha csak néha járok arra meglökni, ő úgy is remekül érzi magát, károg a varjaknak, "cicceg" a macskának, ugat a kutyának... Eközben Vendellel jókat lehet dolgozni, ma épp a virágoskertbe készítettünk utat kövekből, hogy nyomon tudjuk követni a kis virágok érkezését anélkül, hogy nyakig sárosak lennénk. Na persze ez nem azt jelenti, hogy így is lesz, sőt! De naiv anyukaként szeretném ezt hinni! :)
És a másik nagy élménye a mai napnak: megnyitottuk a homokozót is!Emőke most mehetett bele életében először (lévén, hogy az ősszel még inkább a szájába tömte a homokot, mint a sütiformába), hát mit mondjak, öröm volt nézni, ahogy ismerkedett ezzel az új anyaggal. Nézte milyen lett a keze, porolta, gyúrta, szórta-persze csak módjával, aztán helyet foglalt a közepén. Vendel beváltotta a hozzá fűzött reményeimet: Ő 3 évig úgy homokozott, hogy "Anya, süssél tortát!" vagy "Lapátold tele a vödröt!". Bíztam benne, hogy eljön az idő, amikor majd hozzá is nyúl, és nem viszolyog tőle. Hát itt van!
A végére egy kis olvasnivaló arról, ami a hintázás mögött rejtőzik:
http://www.nadland.hu/blog/hintazas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése